Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki ott élt a Kerek Erdő közepén egy takaros, kis házban, úgy hívták, hogy Lili. Anyukája szerint neki volt a leghuncutabb szeme a világon, őzikebarna szemeit hosszú sűrű szempillák keretezték, szája mindig mosolygásra nyílt, sötétbarna, hullámos…

Túl sok a nem-nem-nem, és lehet, hogy én vagyok ma túl fáradt hozzá, de érzem, hogy kezdem elveszíteni a türelmem. Aztán hirtelen eszembe jut valami. „Meséltem már Akaratos Szilvi történetét?” - kérdezem tőle. Imádja a meséket, persze, hogy rögtön felkapja a fejét: „Nem, nem mesélted.” Kicsit…