Mesél Anya

Mesél Anya

Egy kis változás - Lili mese

2018. július 18. - MesélAnya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki ott élt a Kerek Erdő közepén egy takaros, kis házban, úgy hívták, hogy Lili. Anyukája szerint neki volt a leghuncutabb szeme a világon, őzikebarna szemeit hosszú sűrű szempillák keretezték, szája mindig mosolygásra nyílt, sötétbarna, hullámos haja pedig dúsan omlott le a vállán és a hátán, amikor anyukája reggelente kifésülte.

Lilinek nagyon nagy fantáziája volt, bármit el tudott képzelni, és a természet megelevenedett körülötte. A fűszálak kígyókká változtak, a fák katonákká, a felhők vattaként lehulltak az égből, a virágok gyémánttá változtak, a bokorból oroszlán lett, és a legjobb barátja, akivel sok-sok kalandot éltek át.

Lilinek ennek ellenére kevés barátja volt, mondhatjuk úgy is, hogy egy sem. Pedig próbált játékot kezdeményezni a szomszédban lakó két testvérrel, Petivel és Kingával is, sőt a másik telken lakó ikrekkel is össze-összefutott a közeli tónál, de ők sem keresték a társaságát. Az iskolában sem voltak barátai, mellé nem nagyon ült senki, és a szünetekben sem beszélgettek vele. Lili eleinte nem is foglalkozott ezekkel a dolgokkal, nem érdekelte, de egy idő mégis zavarni kezdte a folyamatos elutasítás. Annyira, hogy egyik nap vacsora után elsírta magát, és elpanaszolta anyukájának fájdalmát. Anyukája rögtön odalépett hozzá és a karjába vette, megbabusgatta, és megnyugtatta, tanácsokat is mondott Lilinek, de Lili már nem hallotta, mert mély álomba zuhant. Anyukája az ágyba fektette, és betakargatta.

Éjjel különös álma volt Lilinek, egy csodaszép tündér látogatta meg, kék ezüstös fényű ruhában volt, a szárnyai halványrózsaszínben csillogtak, az arca kedves volt és bátorító.

„Hallottam, mit meséltél édesanyádnak Lili, ezért eljöttem, hogy meglátogassalak.” – kezdte a tündér. Lili nagy szemekkel figyelte. „Az a bánatod, hogy senki nem barátkozik veled?”

Igen.” – válaszolta megszeppenve Lili.

„És gondolkoztál már azon, hogy miért lehet ez?” – kérdezte kedvesen a tündér.

Lili fészkelődni kezdett az ágyában: „Nem tudom” – felelte.

A tündér hosszasan nézegette Lilit, elidőzve az arcán, a haján, a kezein, majd újra Lili szemébe nézett: „Nem is sejted, hogy miért viselkednek így a gyerekek?”

Nem” – válaszolta Lili és kezdte elveszíteni a türelmét, ezért még durcásan hozzátette – „de nagyon buták.”

A tündér elkomolyodott. „Segítek Neked Lili. Bár másokat butának nevezni nem szép dolog. De látom, hogy a szíved nyitott és őszinte, mindenkivel kedves vagy, mindenkinek szívesen segítesz.” – felemelte ezüstösen csillogó varázspálcáját, és amíg egy kört írt le Lili feje felett, a pálcából csillámporok hullottak a kislány fejére. „Holnap a tónál megleled a válaszaidat” – mondta a tündér, majd hirtelen eltűnt.

A nap első sugaraira Lili nagyon kipihenten kelt, már alig emlékezett az álomra, mire a reggelivel végzett már csak arra gondolt, hogy ma merre fog kalandozni, és rögtön engedélyt kért anyukájától, hogy sétálhasson egyet. Anyukája puszit nyomott a homlokára és egy kendőt kötött a fejére, mielőtt Lili kiszaladt volna a kapun. Persze a kendő pár perc után már rég zászló volt és Lili hajóskapitány, aki kalózokkal küzd meg. Erről aztán eszébe jutott a közeli tó, és rögtön abba az irányba szaladt.

Mikor közeledett a tóhoz, különös érzés kerítette hatalmába, de végül elhessegette, és leszökdelt egészen a partig. Leguggolt a tó partján, és elkezdte vizsgálgatni az ebihalakat és a köveket. Aztán egyszer csak, ahogy a vízbe bámult, meglátott egy arcot, először azt hitte az övé, de hamar rájött, hogy a rövid bozontos haj bizony egy idegen fiúé. Annyira megijedt, hogy majdnem belepottyant a vízbe.

Jaajjjjj!” – kiáltotta.

 „Ne haragudj!” – szólt a fiú – „Nem akartalak megijeszteni. Karesz vagyok. Nemrég költöztünk ide.”

Szia Karesz!” – mosolygott rá Lili – „Majdnem beleestem a vízbe!”

Lili és Karesz sétálni kezdtek a tó körül és beszélgetésbe elegyedtek, a fiú nagyon izgalmas történeteket mesélt arról, hogy eddig merre járt a világban a szüleivel, Lili alig győzte követni. Mivel elfáradtak, közben leültek a pázsitos réten, és Lilinek erről eszébe jutott az egyik kitalált kalandja, de alig kezdett bele a mesébe, Karesz megállította.

Ne haragudj Lili, de Te mostál ma már fogat? Így nem tudlak végighallgatni, pedig nagyon érdekel a történeted.”

Lili elpirult, tényleg nem mosott ma reggel fogat, sőt, este is elfelejtette. Ha őszinte akart lenni magához, sokszor el-el felejtette a fogmosást, főleg reggel, amikor iskolába sietett, és anyukája nem tudta őt ellenőrizni. Megígérte Karesznak, hogy hazamegy, és megmossa a fogát, de holnap délután találkozzanak ugyanitt a tónál iskola után. Karesz szívesen beleegyezett.

Aznap este és másnap reggel Lilit nem kellett kérni, hogy mossa meg a fogát étkezés után. És Lili alighogy hazaért az iskolából, megcsinálta a leckéjét, majd szaladt is a tó partra, ahol Karesz már várta.

Újra sétára indultak, és ott folytatták a beszélgetést, ahol vasárnap abbahagyták. Miközben Karesz éppen egy távoli vidékről mesélt, leültek a virágok közé, de a fiú hirtelen félbehagyta a történetét.

Lili, most, hogy leültünk, már nem fúj a szél, és nem érzem a virágok illatát. Olyan, mintha Te nem fürödtél volna….”

Karesz nem bántóan mondta ezt, mégis olyan áthatóan nézett Lilire, hogy Lili elpirult. Tényleg nem fürdött, fölösleges időpazarlásnak érezte a fürdést, és ha lehetett, akkor mindig megpróbált kibújni alóla.

Megígérte Karesznak, hogy holnap ő is olyan illatos lesz, mint a virágok, Karesz pedig megígérte neki, hogy másnap a tó partján várja megint.

Lili ezentúl mindig megmosta a fogát, az arcát és egyik este sem felejtett el megfürödni. Anyukája nagyon örült a változásnak, és meg is említette neki, de Lili mintha nem is figyelt volna rá.

A kislány ezt a délutánt is Karesszel töltötte, vadászosat játszottak a közeli pataknál. A játék végén kimerülten rogytak le a földre.

Tiszta saras lettem” – nevetett Karesz – „olyan vagyok, mint egy vaddisznó!”

Lili vele nevetett: „Én is!” – helyeselt.

Még jó, hogy mi meg tudunk fürödni és át tudunk öltözni, és nem kell mindennap ugyanabban a bundában, vagyis ruhában járnunk!” – hálálkodott az ég felé Karesz.

Lili végignézett a ruháján, ami elég piszkos volt, nem csak az aznapi sár tapadt rá, hanem már jó pár nap homokja vésett bele nyomokat. Bár anyukája mindig kéri, hogy dobja a koszos ruhát a szennyesbe, ritkán szokott a kérésnek eleget tenni, egyszerűbb reggel a tegnap földre dobott ruhába belebújni, mit újat keresgélni a szekrényben.

Aznap este Lili már a szennyesbe dobta az esti fürdésnél levetett ruháját, és ezentúl minden reggel friss ruhát vett fel.

Lili másnap az iskolába menet összetalálkozott Petivel és Kingával, a szomszédban lakó testvérpárral, akik ma nem húzódtak el tőle, sőt annyira jót beszélgettek, hogy majdnem lekésték az első órát. Szünetben is találkoztak és folytatták a nevetgélést.

Matek órán Lili mellé ült egy vörös hajú kislány, mert otthon hagyta a könyvét és a ceruzáját. Lili kölcsönadta neki az övét, mert neki mindig kettő volt a tolltartójában. Virág, a vörös hajú kislány nagyon hálás volt ezért, és meghívta Lilit, hogy ebédeljen velük az ebédszünetben. Lili aznap barátokat szerzett. Már nem érezte többé magát magányosnak az iskolában.

Egyik nap Lili éppen Karesszel beszélgetett és málnát falatoztak a réten, amikor Karesz megemlítette a szüreti bált, hogy milyen szívesen elmenne rá, de egyedül nincsen kedve. Lili mindig is vágyott rá, hogy elmenjen egy ilyen bálba.

Én szívesen elmegyek veled!” – sikkantotta Lili.

Tényleg?” – kérdezte Karesz – „De szerintem ott mindenki mindenféle kontyba csavarja a haját, és Te inkább csak így össze-vissza hordod.

Lilinek eszébe jutott, anyukája hányszor szólt már rá, hogy a szemébe lóg a haja, alig fésülte meg a haját, a következő pillanatban már szerte szét szállt, és ő utána már soha nem foglalkozott vele.

Ó, ez nem gond” – nyugtatta meg a fiút Lili – „Virág anyukája fodrász, majd megkérem, hogy segítsen nekem.”

Lili másnap lelkesen mesélte Virágnak a szüreti bált, és Virágot annyira felvillanyozta az ötlet, hogy már az iskolában megfésülte Lili haját, és mutatott neki egy technikát, amivel saját maga is be tudja fonni, segítség nélkül. Ezentúl Lili nemcsak arra figyelt oda, hogy megmossa a fogát, az arcát, megfürödjön, és tiszta ruhát vegyen, hanem a haját is szépen megfésülte, és sosem hagyta, hogy rendetlenül lógjon.

A szüreti bálra nemcsak Karesz és Lili, hanem Virág is eljött Petivel, és még sok osztálytársuk csatlakozott hozzájuk. Lili sosem érezte ilyen jól magát. Kék ruhában volt, amelynek derekát rózsaszín selyemszalaggal kötötte át. A sok tánc után kicsit kiszaladt a kertbe friss levegőt szippantani, és ekkor varázslat történt, a tündér jelent meg előtte. Lili mosolyogva köszöntötte.

Szervusz Lili!” – szállt közelebb hozzá a tündér – „Nagyon szép a ruhád!

Köszönöm!” – pironkodott Lili.

Nahát, mintha kicseréltek volna!” – ámult a tündér.

Igen! Sok mindenen változtattam!” – ismerte el Lili – „És lettek barátaim!”

„Látod, Lili, néha csak az kell, hogy Te változtass és a környezeted is megváltozik!” – szólt elismerően a tündér, és varázspálcájával Lili orrára hintett egy kis varázsport, hogy megcsiklandozza, majd eltűnt.

Lili száján apró mosollyal ment vissza a tánctérre, ahol a barátai már várták.

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

  1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.
  2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.
  3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.
  4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és

 

Szilvi mesék - Az Akaratos Szilvi

  • Túl sok a nem-nem-nem, és lehet, hogy én vagyok ma túl fáradt hozzá, de érzem, hogy kezdem elveszíteni a türelmem. Aztán hirtelen eszembe jut valami.
  • „Meséltem már Akaratos Szilvi történetét?” - kérdezem tőle.
  • Imádja a meséket, persze, hogy rögtön felkapja a fejét: „Nem, nem mesélted.”
  • Kicsit várok. Mintha gondolkoznék, de rá figyelek.
  • „Elmeséled?” – kérdezi türelmetlenül, gyermeki sóvárgással.
  • Bólintok és bele is kezdek.

Szilvi egy kislány, hasonló korú lehet, mint Te, nagyon szereti az anyukáját, és az anyukája is imádta őt, nehezen is mondott nemet a kislánynak, bár a szabályok azért megvoltak otthon, amihez ragaszkodott, például, hogy vacsora előtt mosson kezet, lefekvés előtt fürödjön le, az esti fürdés után olvasás jön és így több.

Egy nap azonban Szilviben mintha elromlott volna a kisműszer, pont mint a Pöttyös Panni mesében, és szinte mindenre azt válaszolta, hogy nincs kedve vagy NEM akarja azt megcsinálni, amit az anyukája kért tőle.

  • Kicsim, kérlek, rakj rendet a szobádban, mindjárt kész a vacsora!
  • NEM, nem akarok, most nincs kedvem – mondta Szilvi, és nem is nyúlt a szétdobált játékokhoz.

Anyukája összeszedte a játékokat, próbálta Szilvit is rávenni, hogy segítsen, de Szilvi megint csak azt ismételte, hogy NEM AKAROK, NINCS KEDVEM.

  • Kicsim, kérlek, gyere vacsorázni – kérte anyukája.
  • Nem, nem megyek, nem akarok – toppantott Szilvi.

Végül persze megvacsoráztak, bár Szilvi végigduzzogta az étkezést.

  • Kicsim, gyere, kérlek, menjünk fogat mosni, mosakodni.
  • Neeeeeeeeeeeeeeeem! – süvöltötte Szilvi – Nem akarok fogat mosni! Nem érted anya, hogy nincs kedvem?

Anyukája egy idő után megunta a sok sok nemet, és leguggolt Szilvi elé, majd komoly tekintettel ránézve azt mondta neki:

  • Ha Te NEMet mondhatsz nekem, akkor én is NEMet mondhatok Neked. Ezt ne felejtsd el!

Szilvi nagy szemeket meresztett, de hajthatatlan maradt. Aznap továbbra is mindenre NEMet mondott.

Másnap sem volt ez másként. Amikor Anyukája elment érte az oviba, NEM akart átöltözni, aztán NEM akart még hazamenni, mikor hazaértek, NEM volt kedve kezet mosni, és NEM akart melegítőt venni. Lehuppant a játékai mellé, és elkezdett utcai ruhában babázni. Anyukája nézte még egy percig, majd kiment a gyerekszobából.

Szilvi egy idő után elunta magát, kiszaladt a szobájából és Anyukáját a kanapén találta meg, éppen olvasott.

  • Anya, unatkozom, játszál velem! – kérte.
  • Most nincs kedvem – mondta az Anyukája és olvasott tovább.

Szilvi megdermedt, de aztán térült-fordult, visszament a szobájába, kirakott egy puzzlet, majd újra Anyukájához ment:

  • Anya, most már játszol velem! – kérdezte?
  • Nem, kincsem, most nincs kedvem – mondta kedvesen Anyukája és újra a könyve felé fordult.

Szilvi kezdte furcsán érezni magát, és állandóan újabb és újabb kéréssel kereste meg az Anyukáját.

  • Anya, hol van a kedvenc elefántom?
  • Nem tudom, kicsim.
  • De segíts megkeresni! – követelőzött.
  • Most nincs kedvem, olvasok, látod! – mutatta Anyukája a könyvet a kezében.

 

  • Anya, kérlek, mesélj nekem ebből a könyvből! – kérte kicsit később Szilvi.
  • Most nincs kedvem, még olvasni szeretnék. – utasította el megint az Anyukája.

 

  • Anya, éhes vagyok. Mikor vacsorázunk? – kérdezte újra.
  • Most nincs kedvem vacsorát készíteni, találsz egy szendvicset a pulton, kérlek, tedd tányérba és edd meg, ha éhes vagy.

Szilvi nagy kerek szemeket meresztett, de így ment ez egész este.

  • Anya, menjünk fogat mosni! – követelőzött egyre hisztérikusabban
  • Most nincs kedvem kincsem, mosd meg magad ügyesen a fogad.
  • De elromlik a fogam, ha nem mosom meg!
  • Így is van – nyugtázta Anyukája – Menj, mosd csak meg a fürdőszobában a fogad.

Erre Szilvi hüppögve lehuppant a szőnyegre, és a hüppögése zokogásba fordult.

  • Anya, Te már nem is szeretsz engem! Már semmihez sincs kedved!

Szilvi anyukája letette a könyvet, odafordult a kislányához, és átkarolta:

  • Nagyon szeretlek kicsim. De megmondtam, hogy ha Te NEMet mondhatsz nekem, én is NEMet mondhatok neked, egy Akaratos Kislánynak lehet Akaratos Anyukája.

Letörölte Szilvi könnyeit, aki most már csendesen figyelt az Anyukájára.

  • És ha én nem leszek Akaratos Kislány, akkor te sem leszel Akaratos Anyuka? – kérdezte Szilvi komolyan.
  • Így van – válaszolta megnyugtatóan az Anyukája.

Megölelték egymást.

  • Akkor mesélsz nekem mesét?
  • Igen, ha Te fogat mosol előtte.
  • Máris megmosom a fogam! De én választhatom ki a mesét?
  • Persze!
  • És az elefántomat is megkeressük?
  • Megkeressük. Ott láttam a kanapé mögött.

Szilvi már nevetett:

  • Jaj, tényleg, hajósat játszottam tegnap este és az elefánt beleesett a vízbe!

Már együtt nevettek.

 karawestern.JPG

(kép forrása: Kara Western)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

  1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.
  2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.
  3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.
  4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és

 

Szilvi mese - Az ebédlőasztalnál

  • Apa: Kicsim, kérlek, ülj le rendesen, míg eszel! - látszik, hogy kezd elfogyni a türelme
  • Kicsi: 1 másodpercig nyugodtan marad, aztán megint oldalra csúszik a popsija, és a lába már félig lelóg. Tudom, hogy mindjárt feláll és eszébe jut valami, amit ebéd közben meg akar mutatni.
  • Én: Meséltem már Szilviről Neked? - kérdezem tőle, rögtön megáll a mozgolódásban, és rám néz, a villára felszúr egy falatot és figyel - Tudod, Szilviről, aki ebéd közben folyton mocorgott, játszott meg szaladgált. - tudom, hogy ő nem szaladgál, ezért direkt sarkítok.
  • Kicsi: Nem meséltél! Elmeséled?
  • Én: Persze! - kacsintok, megigazítom a székét, a lábait :) és amíg mesélek, eszik csendesen, és figyel.

 Szilvi körülbelül olyan idős, mint Te, nagyon aranyos, cserfes kislány, de az ebédlőasztalnál valahogy sosem tud nyugton maradni. Már a szájában az étel, amikor eszébe jut valami, feláll és odaviszi az asztalhoz. Teli szájjal mutatja a szüleinek, hogy működik a kiselemes játéka, és hiába kérik, hogy üljön le, egye meg az ételt, majd utána játszanak, Szilvi egy percig talán még figyel, utána megint rögtön feláll.

- Szilvikém, még baj lesz ebből. - inti anyukája egyik alkalommal kedvesen.

Szilvi, mintha meg sem hallaná. Bekap még egy falatot, felcsillan a szeme, eszébe jut, hogy tegnap az ovival voltak a mozdonykiállításon, és körberohan az asztal körül, mint egy kismozdony, még sihuhuzik is a közben, és a kezét is úgy mozgatja, mintha egy régi gőzmozdony lenne.

Aztán hirtelen megáll és köhögni kezd. Nagyon köhög.

- Kicsim, félrenyeltél?! - aggódik anyukája, kocogtatja finoman a hátát, de nem sokat segít.

Szilvi arca már vörös, csak nem akar az a falat odajutni, ahova kellene. Szilvi anyukája most már pánikba esik, látja, hogy semmi nem segít, a kislánya egyre rosszabbul van, fulladozik, végül hívja a mentőket. A gyerekmentőbe csak a kislány szállhat be, Szilvi anyukája kocsival kíséri a mentőautót a kórházig. 

A mentőautóban javul Szilvi állapota, de nagyon hiányzik az anyukája és még mindig komoly veszélynek van kitéve a tüdeje, mert nem tudni, hogy a félrenyelt falatból nem jutott-e egy kicsi oda is.

Szilvinek a kórházban kell maradni, megfigyelik. Eleinte úgy tűnik, hogy a műtét elkerülhetetlen, de végül nem kerül rá sor. 1 hét múlva Szilvi hazamehet anyukájával.

Egy kedves Doktornéni vizsgálja meg őt az utolsó napon, akinek őszintén megfogadja, hogy soha többé nem szaladgál evés közben, nem foglalkozik mással, és csak az ételre figyel. A Doktornéni jóságosan bólint, és látszik, hogy hisz is Szilvinek.

Szilvi ezentúl tényleg nyugodtan ül az asztalnál, és azt veszi észre, hogy az ígéretét nem is nehéz betartania, mert Anya nagyon finomakat főz, és beszélgetni azért lehet egy-egy elfogyasztott falat után! :)

raisehealthyeatersinthenewyear.jpg

(kép forrása: www.eatright.org)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

Mesefürdés - Szilvi történet

  • Neeeeeem. Nem akarok fürödni menni!!!!! - hisztizik a kisebbik
  • Elgondolkodva ránézek: Biztosan? Pedig ma Mesefürdés lenne.
  • Mesefürdés? - néz rám nagy érdeklődő szemekkel.
  • Igen, mesefürdés. Gyere, induljunk a fürdőbe, és elmondom milyen az.
  • (Még áll, nem adja meg magát, de már indulna, látom rajta.)
  • Mi az a mesefürdés? - kérdezi.
  • Megfogom a kezét és közben elindulunk: A mesefürdés olyan, hogy elmesélek egy mesét neked egy kislányról, aki nem szeretett fürdeni. A kislányt Szilvinek hívták....

Volt egyszer egy kislány, pont olyan korú lehetett, mint Te. Kedves, vidám kislány volt, két kis copffal, de nagyon nem szeretett fürdeni. Egyik nyáron a nagymamájánál nyaralt, aki imádta a kisunokáját, és mivel a távolság miatt ritkán lehetettek együtt, ezért szinte mindent megengedett neki. Az első nap nagyon jól telt Nagymamánál, Szilvi kint homokozott a kertben, vizet hordott a homokozóba a kútból, alagutakat, árkokat ásott és megtöltötte vízzel. Szaladgált a zöld pázsiton, cigánykerekezett és ugrált, majd megmászta a mami nagy barackfáját és barackokat lopkodott a fáról. Igen ám, de egyik pillanatban megcsúszott és az érdes fa törzse felhorzsolta a lábán a bőrt. Szilvi kicsit felszisszent, majd dörzsölte a combját, de a nagymamának nem akart szólni, nehogy megtudja, hogy barackot csent a fáról, inkább leheveredett a fa alá a pokrócra és a babáival kezdett játszani. Estére a nagy futkosásban és a kerti friss levegő miatt megéhezett, hatalmas étvággyal kanalazta be Nagymama főztjét, aki boldogon nézte, ahogy minden eltűnik a kislány tányérjáról.

  • Gyere Szilvikém, menjünk fürdeni! – szólt a nagymama, mikor elpakoltak vacsora után.
  • Jaj, nagymama, ne menjünk fürdeni! – kérte nagy ártatlan szemekkel Szilvi a nagymamáját – Reggel már fürödtem – füllentette -, nem akarok újra fürdeni, majd fürdünk holnap! – Szilvi teljesen belebújt a nagymamája ölelésébe, úgy kérlelte, mint egy kedves, dorombolós kiscica.

Nagymama nem tudott ellenállni Szilvikének, ezért csak annyit kért, hogy kezét, arcát alaposan mossa meg, mielőtt ágyba bújik, Szilvi pedig örömében sikkantgatva ugrott Nagymama nyakába, megpuszikálgatta és már rohant is a fürdőszobába, ahol rövid cicamosdással túl is esett a feladaton.

Másnap Szilvi kirándulni ment a nagymamával a Vadasparkba, látott őzikéket, bölényeket, mókust, rókát és még megannyi állatot, sokat megetetett, volt olyan, akit meg is simogathatott. A Vadaspark játszóterén megismerkedett egy kisfiúval, akivel háborúsat játszottak, ezért néha el kellett bújniuk a mocsárban, vagyis nyakig porosak és sárosak lettek. Végül a kisfiú és a szülei hazaindultak, és Szilviéknek is el kellett indulniuk, mert a nap már lemenő félben volt.

Mikor hazaértek, Nagymama megkérte Szilvit, hogy fürödjön meg, mossa meg a kezét és az arcát alaposan, és csak utána jöjjön vacsorázni. De Szilvinek nem volt kedve fürödni, ezért gyorsan megmosta a kezeit, az arcát megtörölte törölközővel, tiszta ruhát húzott, és reménykedett benne, hogy Nagymama öreg szeme nem veszi észre, hogy ma sem zuhanyozott le. Szilvinek szerencséje volt, vacsorára betoppantak az unokatestvérei a szüleikkel, akik teljesen lefoglalták Nagymama figyelmét.

A harmadnapot Szilvi az unokatestvéreivel töltötte, a kertben fogócskáztak, bunkerest játszottak, szalmából, ágakból és gallyakból bunkert építettek. Este Szilvi megint megfűzte a mamát, hogy ne kelljen fürödnie, könnyben úszó szemekkel kérte, hogy ne rontsák el ilyen apróssággal a napot, és megígérte neki, hogy másnap már bizonyosan megfürdik. Mivel Nagymama azt hitte, Szilvi előző este már fürdött, így szívesen engedett az unokájának, csakhogy örömében járjon.

A negyedik nap reggelére azonban Szilvi arra ébredt, hogy nagyon fáj a lába. Félrehúzta a takaróját és azt látta, hogy a combján a seb felhólyagosodott. Az a fránya fa, gondolta magában, majd gyorsan felöltözött, és megpróbált nem foglalkozni a sebbel. Úgy volt, hogy a nagymamájával a mai napot a kertben töltik, leszedik a megérett zöldségeket, a cukkinit, a salátát, a karfiolt. De alig indultak el a veteményeshez, Szilvi lépésről lépésre felszisszent. Nagymamája hamar rájött, hogy valami nincs rendben. Megnézte Szilvi lábát és észrevette a koszos, elfertőződött sebet.

  • Mi történt Szilvikém? – kérdezte csodálkozva.
  • Felmásztam a barackfára és kicsit megcsúszott a lábam, a fa lehorzsolta a bőrt a combomról – magyarázta könnyes szemekkel a kislány.
  • Azonnal el kell mennünk a városba a Doktornénihez, ennek a fele sem tréfa! – mondta Nagymama és azonnal cselekedett.

A rendelőben Szilvinek már nagyon fájt a lába, alig tudott nyugton ülni, annyira zavarta a seb. A Nagymama csendesen nyugtatgatta a kislányt. Végre behívták őket a rendelőbe.

  • Mi a panasz? – kérdezte a Doktor Néni és szemüvege felett kedves barna szemekkel nézett Szilvikére.

Nagymama megmutatta a sebet Doktornéninek, aki rögtön felszisszent, mikor meglátta a kislány combját.

  • Mióta nem fürödtél Szilvi? – kérdezte a Doktor Néni szigorúan.
  • Egy napja – mondta Szilvi helyett a nagymama.
  • Az nem lehet – mondta a Doktor néni, - Ez már több napos seb.

Nagymama Szilvire nézett, Szilvi lehajtotta a fejét és úgy suttogta maga elé:

  • Talán két napja…
  • Két napja? – kérdezett vissza a Doktor Néni.
  • Hát… - kezdte Szilvi és kerülte a Doktornéni tekintét – Lehet, hogy megvan akár három napja is.
  • Három napja? – rémüldözött Nagymama – Szilvikém, három napja nem fürödtél? De hát azóta többször voltál a kertben és a Vadasparkban is jártunk.
  • Tehát három napja – vette át a szót Doktornéni és Szilvikére nézett – ezt a sebet ki kell fertőtleníteni.
  • Ne, én inkább minden este megfürdök, ma este kétszer is – bizonygatta Szilvi.
  • Az nagyon helyes – nyugtázta Doktornéni –, de az sajnos most ezen már nem segít, ki kell fertőtlenítenünk a sebet, különben nagyon nagy bajt okozhat és még kórházba is kerülhetsz miatta. Utána viszont ígérd meg nekem, hogy minden nap megfürdesz, nagyon alaposan és nemcsak vízzel vagy cicamosdással. Ha ezt megígéred, akkor meg tudlak most gyógyítani.

Szilvi megígérte, és tényleg komolyan is gondolta. Különösen azután, hogy a fertőtlenítő nagyon csípett, annyira, hogy még a könnye is kicsordult.

  • Holnap és holnapután gyertek el hozzám a Nagymamával, megnézem a sebedet, hogyan gyógyul és így azt is látom majd, betartod-e az ígéreted.

Szilvi bólogatott és betartotta az ígéretét, de nemcsak addig, amíg a Doktornénihez jártak ellenőrzésre, hanem azután is, minden egyes nap, esténként már ő szaladt vacsora előtt alaposan lefürdeni, akár a Nagymamánál nyaralt, akár otthon volt, vagy táborozott.

b7ab60eb034846f42e13f0dd441fea5f.png

(Kép forrása: pinterest.com)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

Tücsök mese 3. befejező rész (Tábori levelek #9)

Táborozó gyermekemnek kellett előzetesen levelet írnom úgy, hogy nem kerülhetett bele a "hiányzol" és hasonló könnyt fakasztó szavak, gondolatok, és egy kis oldalból állhatott. Mivel nem mentek az üres szavak, és esténként olvasták fel nekik a leveleket, ezért én küldtem neki egy esti mesét. :)

1. rész (első este): ITT

2. rész (második este): ITT

3. rész, utolsó tábori este:

Kedves ...!

Már rengeteg minden történhetett veled, reméljük, sok mindenre fogsz emlékezni, és nem is alszunk, annyit fogsz mesélni! Mint a kis tücsök, amikor hazatalált, napokig mesélt a szüleinek. De megígértem, hogy befejezem a történetet, ezért rögtön bele is vágok.

A kis tücsök és a kislány, mikor a piros cseréptetős házhoz értek, leültek a verendára, és elcsigázva nézték a naplementét. A kis tücsök el sem tudta képzelni, hogyan fog valaha is hazatalálni, látni fogja-e még valaha a szüleit. Belefúrta magát a kislány tenyerébe, annyira összekuporodott, hogy szinte elveszett benne. Egyszer csak a kislány felsikkantott: „Jaj, de buták vagyunk! Hiszen Ti este ciripeltek a leghangosabban!” A kislány belerakta a kis tücsköt a szelencébe és a kezébe vette a pokrócot „Mindjárt lemegy a nap. Odamegyünk a dombhoz, leterítjük a pokrócot, csöndben maradunk, és megvárjuk, amíg előjönnek a tücskök.”, magyarázta, „Biztosan köztük lesznek a szüleid is!” A kis tücsökbe megint visszatért a remény, ez az ötlet beválhat! Örömében hatalmasat ugrott, egyenesen bele a kislány mellényzsebébe, onnan kandikált ki, miközben a kislány újra nekivágott az útnak a nagy tölgyfáig, a patak felé, egyenesen a margaréta mezőig. Mire odaértek a kis dombhoz, a nap a látóhatárhoz ért, és már csak álmosan integetett nekik. A kislány leterítette a pokrócot, ráheveredett és a sötétkékbe boruló égboltot figyelte, a kis tücsök felszökkent a mellkasára és onnan figyelte. Egyre csöndesebb lett a táj, még a szél sem suttogott.

És egyszer csak felhangzott! Balról. Cirip-cirip. Majd jobbról is. Cirip-cirip. A kislány fejénél újabb ciripilés. Egyre többen és egyre hangosabban zenéltek a kislány és a tücsök körül. A kis tücsköt olyan öröm járta át az ismerős hangok hallatán, hogy dalra fakadt a kislány mellkasán. A kislány bár már nagyon mosolygott, hiszen igaza lett, megmozdulni sem mert, nehogy elriassza a tücsköket. Ekkor hirtelen megérezte, hogy a mellkasára ugrik két nagyobb tücsök, a kis tücsök azonnal megfordult és meglátta a szüleit. Egy hatalmas szökkenéssel odaugrott hozzájuk és boldogan, hosszan összeölelkeztek. A kislány azt hitte, már el sem engedik egymást, amikor a kis tücsök kibontakozott anyukája és apukája öleléséből, és bocsánatot kért, amiért nem hallgatott rájuk és elszökött, megígérte, hogy ezentúl mindig megfogadja, amit mondanak neki. A szülei azon nyomban megbocsátottak a kis tücsöknek, és hálásan néztek a kislányra, aki meghatottan figyelte őket.

A kis tücsök a kislány felé fordult és ciripelni kezdett, anyukája és apukája is csatlakozott hozzá, majd minden körülöttük lévő tücsök is. Aznap este a legszebb tücsök muzsikát hallhatta, aki a mező közelében lakott. Mikor a dalnak vége lett, a kislány és a tücsök úgy búcsúztak el egymástól, hogy holnap napnyugtakor újra találkoznak, éppen itt, a nagy tölgyfától a patak felé fordulva a margaréta mezőn, a domb tetején….

Jó éjszakát Kincsem! Holnap találkozunk!

Puszilunk, Apa és Anya!

 depositphotos_160885934-stock-video-beautiful-little-girl-in-the.jpg

(Kép forrása: kepek.4ever.eu)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

Tücsök mese 2. rész (Tábori levelek #8)

Táborozó gyermekemnek kellett előzetesen levelet írnom úgy, hogy nem kerülhetett bele a "hiányzol" és hasonló könnyt fakasztó szavak, gondolatok, és egy kis oldalból állhatott. Mivel nem mentek az üres szavak, és esténként olvasták fel nekik a leveleket, ezért én küldtem neki egy esti mesét. :)

1. rész ITT

Kedves ...!

Már a második napod töltöd a táborban, biztosan nagyon izgalmas lehet, tele élménnyel, alig várjuk, hogy elmeséld. Pont ilyen izgatott volt a kis tücsök, hogy másnap a kislánnyal a mezőre indul, amennyire Te voltál a táborba induláskor.

Nagyon jól aludt a kislány ágya melletti kis szekrényen a kézzel festett, szép szelencében. Mikor felébredt és kinyújtóztatta lábait és szárnyait, a kislány már figyelte. „Jó reggelt!”, dudorászott neki, és a kis tücsök visszaciripelt rá. „Van egy rossz hírem”, komorodott el a kislány, „esik az eső. Így nem tudunk kimenni a mezőre, anya nem enged, mert megfázhatok, és ilyen esőben a szüleidet sem találnánk meg.” A kis tücsök elszomorodott. „De ahogy kisüt a nap, elindulunk!”, próbálta felvidítani a kislány, miközben hosszú haját két copfba fogta, „és addig játszhatunk, amennyit csak akarsz! Gyere, megmutatom a házat, te pedig mesélj a családodról! Mit esznek a szöcskék? Hol élnek? Hány testvéred van? Hogy néz ki anyukád? És apukád? Miről szoktál énekelni esténként?” A kislány nem fogyott ki a kérdésekből, pedig a tücsök három nap és három éjszaka maradt a házban, mert az eső nem akart elállni. Nagyon jól érezte magát, sokat játszottak, rajzoltak, színeztek, festettek, és rengeteget beszélgettek. A kislány szobája tele lett tücsökről szóló rajzokkal, tücsök láb és szárny lenyomatokkal. Ebben a pár napban elválaszthatatlan barátok lettek.

Negyednapra kisütött a napocska, reggel az ablakon keresztül a napsugarak megcsiklandozták a kislány orrát, és finoman megmelengették a tücsök szárnyát. Mindkettőjük szeme egyszerre pattant ki és nagyot sikkantottak, -- persze a tücsöknél ez inkább hangos ciripelésnek tetszett. A kislány azonnal felöltözött, csizmát húzott és felkapott egy mellényt, a tücsök beleugrott a szelencébe, a kislány felkapta, bedugta a mellényzsebébe, és már szaladt is ki a házból a mezőre. Csak futott, futott és futott. De merre is? Azt nem tudták. De már annyit mesélt a kis tücsök arról, hogy néz ki, ahol laknak, hogy a kislány a megérzéseire hallgatott. Elfutott egy hatalmas tölgyfáig, majd jobbra fordult a patak irányába, egészen a margaréta mezőig. Ott emelkedett egy kisebb domb, arra felszaladt, leült és kivette a kis szelencét a mellényéből. „Nézd csak kis tücsök! Ismerős ez a táj?” A kis tücsök boldogan ciripelt, ismerősnek, ismerős volt a táj, de nem tudta mennyire messze van az otthona, nézett jobbra, nézett balra, és egyre jobban elszorult a szíve, lehet, hogy mégsem talál haza? „Ne aggódj, biztosan megtaláljuk, gyere, ugorj a tenyerembe, nézzünk körül itt a környéken.” A kis tücsök a kislány tenyerébe ugrott és körbe járták a kis dombot, elsétáltak egészen a patakig, majd vissza a nagy tölgyfáig, de egy tücsköt sem találtak. A kis tücsök némán ült a kislány tenyerén. A kislány elgondolkodva nézett rá. „Holnap megint eljövünk, ígérem, gyere velem most vissza, nem akarlak itt hagyni, nehogy bajod essen.” A kis tücsök bemászott a szelencébe, a kislány a mellényzsebébe csúsztatta és elindultak hazafelé.

Megint nagyon elszaladt az idő, de ígérem, holnap befejezem a kis tücsök történetét. Jó éjszakát!

Puszilunk, Apa és Anya!

naplemente-a-mezon-tul_-hazak_-leviragzott-pitypang-237048.jpg

(Kép forrása: depositphotos.com)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

Tücsök mese 1. rész (Tábori levelek #7)

Táborozó gyermekemnek kellett előzetesen levelet írnom úgy, hogy nem kerülhetett bele a "hiányzol" és hasonló könnyt fakasztó szavak, gondolatok, és egy kis oldalból állhatott. Mivel nem mentek az üres szavak, és esténként olvasták fel nekik a leveleket, ezért én küldtem neki egy esti mesét. :)

Kedves ...!

Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy telt az első napod. Fotózz le mindent a szemeddel, tudod, hogy el tudd nekünk is mesélni, miket láttál, mit csináltál. Erről jut eszembe, én is lefotóztam így ma Neked valamit: este kiültem egy kicsit a kertbe, és már megint olyan hangosan ciripeltek a tücskök, ott ücsörögtem a lépcsőn, amikor egyszerre csak odaugrott hozzám egy nagyobbacska tücsök koma. Ott ciripelt a lábamnál, és képzeld el, nem ijedtem meg tőle, még fel sem ugrottam, hanem hagytam, hadd mondja a magáét a papucsom mellett. Még el is mosolyodtam, és ekkor hirtelen megértettem, hogy mit mesél:

Mivel gyönyörű hangja volt, ezért már egészen kicsi korában kimehetett esténként az anyukájával és az apukájával ciripelni. Persze nem maradhatott fent sokáig, nem énekelhetett olyan sokáig, mint a szülei, de azért nagyon boldog volt, hogy ő már kijárhat a mezőre a nagyokkal zenélni. Napról napra magabiztosabb lett, és egyre szebben húzta a nótát, öröm volt hallgatni. A szülei is nagyon büszkék voltak rá, ennek ellenére azért minden este időben lefektették az ágyába, még akkor is, amikor az idősebb tücskök hajnalig húzták a mezőn. A kis tücsök nagyon szeretett volna velük zenélni, ezért egyik éjjel kiszökött a nagyokhoz. Úgy ciripelt, mint még sohasem, a többiek is csak ámultak, milyen szépen zenél pici termete ellenére. Igen ám, de ahogy megpirkadt az ég alja, mozgás indult meg a mezőn, emberek jöttek és a tücskök riadtan ugrottak szanaszét. Senki nem figyelt a kis tücsökre, mindenki csak a saját bőrét mentette. A kis tücsök próbált megkapaszkodni egy magas fűszálban, de hirtelen elsöpörte egy barna nadrág és vitte messze, messze a mezőtől, egészen egy piros tetős házacskáig. A kis tücsök ott csücsült reszketve a nadrágszárban, még akkor is, amikor az ember belépett az ajtón és megállt a nappaliban, hogy megölelje feleségét és gyermekeit. Még akkor is ott pihegett, amikor a család már reggelizett, hallgatta a hangokat, a vidám beszélgetést, és egyszer csak elnyomta az álom. Késő este volt, mikor felkelt, a nadrág már egy széken pihent, ő pedig kiugrott a szárából. Nem tudta, hol lehet, felugrott az ablakba, kinézett a csillagos égboltra, és bús nótába kezdett. A ciripelésre felébredt egy 7 éves forma kislány, és míg a kis tücsök csak zenélt és zenélt, ő közelebb lépkedett hozzá. „Miért búsulsz ennyire?”, kérdezte hirtelen, és a kis tücsök nagyot ugrott ijedtében. De utána megnyugodott, mert látta, hogy a kislány nem akarja bántani, és újra ciripelésbe kezdett. És láss csodát, a kislány megértette, mit akar mondani. „Elvesztetted a szüleidet?”, kérdezte nagy kerek szemekkel. „Kint a mezőn?”, és kinézett az ablakon. „Holnap megkeressük őket jó!?”. A kis tücsök bólogatott és már fülig ért a szája, a ciripelése is megváltozott. „Várj meg itt!”, mondta a kislány, majd elszaladt a szobájába, és futva jött vissza, egy kis szelencét tartott a kezében. „Mássz be ide, itt kényelmesen tudsz majd aludni. Beviszlek a szobámba” – nyugtatta meg.

Kicsim, most látom, hogy elment az idő, holnap elmesélem, hogy folytatódik a kis tücsök története. Szép estét Neked!

Puszilunk, Apa és Anya

green-grasshopper-2253977_960_720.jpg

 

(Kép forrása: pixabay)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

Rózsa, a szárnyak nélkül született kis tündér

Tündérvölgyben élt egy csupaszív, kedves kis tündér. Hosszú derékig érő szőke haja volt, légies járása, és rózsaszínű virágsziromból készült ruhája és cipője. Reggelente harmatvízzel mosakodott, kiskulacsát is harmatvízzel töltötte meg, és még indulás előtt jóízűt kortyolt belőle.

Rózsa – mert így hívták a kis tündért – vidáman köszöntötte az útjába kerülő tündéreket, még akkor is, ha olyan tündérrel találkozott, akinek volt szárnya. Rózsának ugyanis nem volt. Bár a szüleinek szép áttetsző szárnyai volt, a nagynénjének és a nagybátyjának is, még a nagyszüleinek is, ő már szárnyak nélkül született. Nem értették, mi történhetett.

Ez nagyon foglalkoztatta a kis tündért, valahogy nem tudott belenyugodni abba, hogyha a szüleinek van szárnya, neki miért nincs. Kutatta, kereste az okokat: kérdezősködött a bölcsebb tündérektől, a tündetanítóktól, és rengeteget járt könyvtárba, elolvasott vagy száz könyvet. Kutatásai azonban mindig csak egy megoldásra vezették: azért nincs szárnya, mert Sybilla, a gonosz tündér megátkozhatta.

Egy napon úgy döntött, hogy utánajár ennek a dolognak, és elmegy a gonosz tündérhez, oda, ahova soha senki nem szokott menni. 7 nap és 7 éjszaka gyalogolt, amíg elért Sybilla barlangjához. Összeszedte a bátorságát, bekopogott, és benyitott az ajtón, de nem volt bent senki.

A barlangba éppen fortyogott valami az üstben, és Rózsa nagyon kíváncsi természet volt, fölé hajolt az üstnek, hogy belenézzen, de ekkor a folyadékból füst csapott fel, és a kis tündér szőke haja teljesen rózsaszín lett. Még fel sem foghatta, mi történt vele, amikor hangokat hallott, és ijedtében gyorsan bebújt egy szikla mögé.

Valaki járt itt!” – morgott a barlangba belépő Sybilla – „Érzem a szagát!” – a szárnyai csak úgy verdestek mérgében.

Rózsa, mivel az egyik legbátrabb volt a tündérek között, kibújt a szikla mögül, és azonnal Sybilla elé állt: „Én voltam az! Ne haragudj, hogy kérés nélkül körülnéztem a barlangodban, de bekopogtam és nyitva volt az ajtó.”

Sybilla végignézett a szárnytalan kis tündéren és elmosolyodott: „Ha jól látom, az üstöm fölé hajoltál.” – majd elgondolkodva hozzátette – „Nagyon jól áll neked ez a rózsaszín, de ha akarod, szívesen segítek, hogy újra visszanyerd a hajad eredeti színét.”

Rózsa nagyon meglepődött a fekete hajú tündér kedvességén, tetszett neki Sybilla lila-fekete ruhája, a hajában az élénk lila tincsek és megnyerő mosolya. Gyönyörű tündér volt.

Ne kedveskedj velem.” – húzta ki magát Rózsa – „Te gonosz vagy! Megátkoztál, hogy ne legyen szárnyam!”

Sybilla nagyot nevetett: „Én ugyan nem! Miért átkoztalak volna meg? Sosem ártottál nekem.”

Pedig csak ez lehet a magyarázat arra, hogy nincs szárnyam!” – erősködött a kis tündér

Sybilla karba tette a kezét, elgondolkodva nézett Rózsára, de semmi nem jutott az eszébe. Viszont engesztelésül meghívta Rózsát, hogy lakjon nála pár napot, amíg kipiheni a hosszú út fáradalmait.

Rózsa 3 nap és 3 éjszaka maradt nála. Napról napra egyre jobban megszerette Sybillát, aki úgy tűnt, cseppet sem volt gonosz, az erdő állatai minden nap betértek hozzá, leginkább segítséget kértek, és a tündér meggyógyította őket. Első nap egy beteg őzike tért be hozzájuk, akit sárga főzettel kúrált, második nap egy madárka törött szárnyát forrasztotta össze, harmadik nap pedig egy medve lábából szedte ki a tüskéket. Rózsa teljesen összezavarodott, nem értette, miért nevezték gonosznak Sybillát.

A harmadik nap estéjén Rózsa bátortalan feltette a kérdést: „Megkérdezhetem, Sybilla, miért hívnak Téged gonosz tündérnek?

Sybilla elkomorodott, és azt mondta: „Egyszer régen, amikor még én is Tündérvölgyben éltem, történt valami. Mindig is kitűntem a tündérek közül fekete hajam miatt, de amikor a szüleim meghaltak, búskomorságom egyre inkább erőt vett rajtam. Egyik nap egy csapat tündér társaságában piknikeztünk, és az egyik közülük nagyon megbántott. Akkor még nem tudtam, mire vagyok képes, és amikor mérges lettem, a felhők elszürkültek és fekete eső kezdett hullani az égből. Minden tündér elszomorodott, és mindenki sírni kezdett, a föld pedig szürkévé vált. Mindenki engem okolt, és úgy éreztem, soha többé nem akarnak látni. Szégyenemben még aznap éjjel elhagytam Tündérvölgyet, és soha többé nem tértem vissza.”

Rózsa erősen megölelte Sybillát, és kérlelni kezdte, hogy térjen vissza vele Tündérvölgybe, de a fekete hajú tündér hajthatatlan volt, nem akarta, hogy újra megtörténjen, ami régen.

Nekem muszáj hazamennem, mert a szüleim már nagyon aggódhatnak értem. De még biztosan visszajövök!” – búcsúzkodott másnap Rózsa.

A kis tündér megint 7 nap és 7 éjszaka ment, míg hazaért, rögtön a szülei házába tért be és mindent elmesélt nekik töviről hegyire. A szülei eleinte csak némán hallgattak, majd bólogattak: most már emlékeztek arra a napra, amikor Sybilla elhagyta Tündérvölgyet, ők is ott voltak azon a napon a réten, amikor a fekete eső esett. A Tündérkirálynő csak másnap tért haza hosszú útjáról, de egy pillanat alatt eloszlatta a szürke felhőket, és kérte, hogy keressék meg Sybillát, de akkor már sehol sem találták.

A szomszédok meghallották a kertben Rózsa történetét, és elmesélték azt a barátaiknak, azok pedig a többi tündérnek és így terjedt szájról szájra, míg végül a Tündérkirálynőhöz is eljutott. A Tündérkirálynő azonnal magához hívatta Rózsát. „Mondj el mindent Sybilláról!” – kérte a királynő a kis tündért.

Mikor Rózsa a történet végére ért, a Tündérkirálynő azonnal arra kérte Rózsát, hogy vegye rá Sybillát, térjen vissza közéjük: „Annyira sajnálom, hogy aznap nem voltam Tündérvölgyben, de nagyon messze volt dolgom. Mindig is nagyon aggódtam Sybilliáért, amiért ilyen korán elvesztette a szüleit, de csodálatos varázsereje van, amit meg kell tanulnia kezelni. Ide kell hoznod Sybillát, hogy bocsánatot kérjünk tőle, és megbeszéljük vele, ami történt!

Nem tudom, hogy rá tudom-e venni, hogy visszatérjen közénk.” – mondta Rózsa – „Nem akarja, hogy megint megtörténjen ugyanaz!”

Rózsa a Tündérkirálynő unszolására mégis felkerekedett, megint 7 nap és 7 éjszaka ment, mire Sybillához ért. Bekopogott a barlang ajtaján és a fekete hajú tündér, mikor meglátta, felsikkantott annyira megörült neki, megölelgette, megforgatta, és rögtön hellyel kínálta, finom meleg teát töltött a csészéjébe és sütit tett elé. Nagyon hiányzott neki.

Rózsa megint ott töltött nála 3 napot és 3 éjszakát, elmesélte, hogyan fogadták a szülei, hogyan terjedt Sybilla története szájról szájra, míg eljutott a Tündérkirálynőhöz, aki megkérte, hogy beszélje rá Sybillát, jöjjön vele Tündérvölgybe, mert bocsánatot akarnak kérni tőle, és szeretnék, ha ezután velük élne újra.

Sybilla nagyon félt, félt, hogy hogyan fogadnák a tündérek, hogy megint megtörténik ugyanaz, mint annak idején.

Itt maradok nálad még 7 nap és 7 éjszaka, és kérlek, a hetedik napon gondold meg magad.” – kérlelte Rózsa.

Amíg Rózsa Sybillánál volt, sokat beszélgettek Tündérvölgyről, az ott lakó tündérekről, az erdő lakóiról, a barátságról és a megbocsátásról. A hetedik napon Sybilla úgy döntött, hogy elmegy Rózsával, de csak akkor, ha Rózsa mindvégig ott lesz mellette, és erősen fogja a kezét.

Bár Sybillának volt szárnya, mindketten gyalogoltak, így 7 nap és 7 éjszaka kellett, míg visszaértek Tündérvölgybe.

Rózsa először a szüleihez vezette Sybillát, szorosan fogta a kezét. Rózsa szülei, ahogy meglátták a fekete hajú tündért, szorosan megölelték, és szeretettel fogadták. Ettől Sybillát nagyon jó érzés kerítette hatalmába, és Rózsáék kertjében egy csodaszép virágokat bontó rózsabokor nőtt ki, de észre sem vették, mert rögtön utána elindultak a Tündérkirálynőhöz.

Jöttükre a tündérek megjelentek házaik kapuja előtt, és sokan fogadták kedves szavakkal Sybillát. A két kis tündér nyomában, az út két oldalán szikrázó rózsabokrok nőttek.

Sybilla és Rózsa megálltak a nagy tölgyfa előtt, ahol a Tündérkirálynő lakott, a királynő már a kapuban állt és tárt karokkal fogadta őket.

Bocsáss meg nekünk Sybilla! Bocsásd meg, hogy nem voltam itthon, mikor ilyen nagy bajba kerültél, és hogy senki nem támogatott. Kérlek, meséld el, mi történt veled azon a napon, amikor elhagytad Tündérvölgyet!

A fekete hajú kis tündér lila tincsét tekergetve kezdte történetét. Mikor ahhoz a részhez ért, amikor megbántották, a felhők megint szürkévé váltak, de Rózsa erősen fogta a kezét, és Sybilla érezte, hogy jól esik elmondania a Tündérkirálynőnek, ami a szívét nyomja, a történet végére megkönnyebbült és megbocsátott azoknak, akik bármikor is megbántották. Az ég újra kitisztult, verőfényesen sütött a nap, a felhők fehér bárányként úszkáltak az égen.

A Tündérkirálynő megölelte a fekete hajú tündért, és ekkor egy hatalmas rózsabokor nyílt a Tündérkirálynő kertjében, a királynő látta ezt, és rögtön mutatta a két kis tündérnek: „Nézzétek csak, mi született a barátságotokból?

A két tündér hátranézett, és megpillantották a rózsabokrot, majd a rózsautat is, ahol végigsétáltak a királyi tölgyfáig. Egymásra néztek és érezték, hogy barátságuk kiteljesedik, és ekkor valami különös történt, Rózsának szárnyai nőttek. Áttetsző, halványrózsaszín szárnyai.

De nemcsak neki nőtt ki a szárnya, hanem még két másik fiatal tündérnek. A tündérek értetlenkedve álltak a dolog előtt.

Pedig mi sem egyszerűbb!” – magyarázta a Tündérkirálynő – „Rózsa szülei ott voltak azon a napon, amikor fekete eső esett az égből, Sybilla akaratlanul is, de a pikniken résztvevő minden tündért átokkal sújtott, gyermekeik szárnyak nélkül születtek. Azzal, hogy megbocsátott, az átkot feloldotta.”

Rózsa megölelte Sybillát, és ettől a pillanattól kezdve elválaszthatatlan jó barátok lettek.

tunder.jpg

 (Fotó forrása: Pixabay)

 

------- x x x -------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

A kis fekete bárány, aki fehér akart lenni

Egyszer volt hol nem volt egyszer egy gyönyörű szép, fekete kis barika. Aranyos, vidám természetű kis jószág volt, szeretett futkározni és ugrabugrálni, imádta a harmatos friss füvet, és szívesen beszélgetett a többi báránnyal, legyen az fiatal, idősebb vagy vén. 

grey-horned-heidschnucke-2150629_960_720.jpg

Minden reggel anyukája mellett ébredt, aki tisztára nyalogatta, majd kiengedte az istállóból. Ilyenkor kurjongatva kiszaladt az istálló előtti mezőre, rögtön harmatos fű után kutatott, és vidáman legelgetett. Aztán ugrabugrált egyet a többi fehér báránykával, játszottak, kergetőztek. Majd délelőtt, pontban fél tizenegykor odasétált a kerítéshez, két mellső lábával nekitámaszkodott, és várta, hogy Lili felbukkanjon. A kislány meg is érkezett fülig érő szájjal, copfjai az arcát csapkodták, ahogy rohant felé. Mikor odaért a kerítéshez, ő is felugrott az alsó fokra, átnyúlt a deszkák között és össze-vissza borzolta a kis fekete bárány szőrét. Elővett a mellényéből egy zsenge sárgarépát, és miközben odaadta neki, elmesélte, hogy mi történt vele előző nap. A barika nagy szemekkel hallgatta Lili kalandjait, miközben jóízűen rágcsálta a répát.

Ebédre hazaszaladt anyukájához egy puszira, akivel minden délután együtt legelésztek és nagyokat beszélgettek addig, amíg a bárányok közül a legidősebb és a legbölcsebb, a Barinénje magához nem hívta a kicsiket. Barinénje tudta a legcsodálatosabb meséket, tőle hallottak az aranyszőrű bárányról, meg a fehérszőrűről is, akinek olyan fehér volt a bundája, mint a frissen hullott hó. Ő mesélt az évszakok változásáról, a bárányok természetéről, a bátorságról és a gyávaságról, és még ki tudja mennyi érdekes dologról. A kis fekete bari mindig ott ült közvetlenül Barinénje előtt, mindig tisztelettel és okosakat kérdezett, volt, hogy naplementéig hallgatta a bölcs nénjét a Régi Szép Időkről mesélni.

Mikor feljöttek a csillagok az égre, a kis fekete gyapjas barika már az anyukája mellett feküdt, ásítva dörgölődzött anyukája meleg bundájához és elégedetten aludt el.

Egy nap azonban történt valami, a kis bárányt a reggeli hancurozást követően feketesége miatt kinevették fehér szőrű társai. Az addig gondtalan barika hallgatag lett. Szomorúan kullogott a legelő egyik sarkából a másikba, még Lilike ízletes, zsenge sárgarépája sem tudta felvidítani. Délután anyukája is megpróbálta szóra bírni, de a kis barika egyfolytában csak sóhajtozott, majd így ment ez nap nap után.

A kis bari egyik délután annyira kedvtelenül sétálgatott, lehorgasztott fejjel, maga elé nézve, hogy észre sem vette az itatót, egyenesen belesétált. Csuromvíz lett a bundája. Próbálta magáról lerázni a vízcseppeket, amikor figyelmetlenségében nekiment a halomra rakott lisztes zsákoknak, és kiszakítva az egyiket tetőtől talpig lisztes lett. A liszt odaragadt a bundájára, minden egyes kis porcikájára, még az orra is fehér lett. Ahogy lenézett a patájára, látja, hogy az is hófehér. Gyorsan odafutott a kerítés túloldalán csordogáló patakhoz, és felágaskodva a kerítésre látja ám, hogy most semmiben nem különbözik a többi barikától. Ugyanolyan fehér a bundája, mint a többinek. Nagyon megörült ennek a változásnak, ugrándozva szaladgált fel és alá, míg a hold és a csillagok fel nem masíroztak az égre. Akkor aztán beszaladt az ólba, anyukája mellé kucorodott és mosollyal a szája sarkában elaludt.

Másnap reggel arra kelt, hogy anyukája meg akarta mosdatni. „Ne, Anya, neee! Nézd milyen szép vagyok!”

De kicsim, csupa liszt vagy!” – korholta az anyukája.

Dehogy Anya, fehér vagyok, fehér, mint a többi bárány!” – kiáltotta izgatottan és már ment is ki a szabadba, hogy játszon a barátaival, miközben anyukája csak a fejét forgatta.

A barika kurjongatva szaladt oda barátaihoz, pont, ahogy régen, de azok észre sem vették.

Sziasztok! Én vagyok az! Már meg sem ismertek?” – kérdezte őket. Azok meg furcsa szemmel méregették. Végül befogadták, kicsit beszélgettek vele, de korántsem voltak olyan felszabadultak, mint azelőtt, hogy fehér lett a bundája. Hamarosan inkább tovább is lépkedett.

Mindjárt fél tizenegy, szaladok Lilihez, gondolta. Felrakta mellső két mancsát a deszkára, és úgy várta a kislányt, aki hamarosan fel is tűnt a domb aljában. Megint csak úgy röpködtek a copfjai, ahogy ugrándozott felé. De ahogy közeledett, a kislány arca úgy vált egyre csalódottabbá, és mintha keresett volna valakit. A kis lisztes barika hiába bégette, hogy „Lili”, „itt vagyok Lili”, „én vagyok az Lili”, a kislány nem értette, röviden megsimogatta ugyan a kis bárány buksiját, de gyorsan továbbállt, körbekerülte a kerítést, és az ő kedvenc barátját kereste.

A kis barika csalódottan indult vissza a közös ebédre a mamájához, útközben látta a barátait, de azok felé sem néztek, rá sem kacsintottak, mint korábban. Viszont a csúfolódó társai most is összenevettek mögötte.

Délután izgatottan ment Barinénje mesedélutánjára, de Barinénje nem ismerte meg, azt hitte újonc kis tanuló, és nem engedte, hogy a korábbi helyére üljön, mikor pedig végre megértette, mi történt a kis báránnyal, már valaki más ült kedvenc helyén, közvetlenül Barinénje előtt. A mese közben is úgy érezte, mintha ma még a Nénje se figyelne annyira rá.

Különös érzés kerítette hatalmába.

Lehajtott fejjel kullogott vissza anyukájához az ólba, és annyira kavarogtak benne az érzelmek, hogy rögtön lerogyott a fekhelyére. Anyukája aggódva figyelte, majd a fülébe suttogta: „Nem számít, hogy nézel ki, csak az számít, ami a szívedben van!”, majd finoman megnyalogatta a bundáját, a kis bárány most nem húzódott el.

A kis bari felnézett a csillagokra és visszakívánta régi feketeségét. Ekkor – mintha csak meghallották volna az égiek a kívánságát – eleredt az eső, de úgy esett, mintha dézsából öntenék. A kis bari gyorsan felállt és kiszaladt a szabad ég alá. Hagyta, hogy a víz lemossa a göndör kis bundájáról az összes lisztet, míg a szőre olyan feketén nem csillogott, mint az éj. Rájött, hogy őt nem a szőrének a színe határozza meg, hogy mindig lesznek csúfolódok, és nem feltétlenül rossz másnak lenni, mint a többiek, sőt…

sheep-1767171_960_720.jpg

(Fotók forrása: Pixabay)

 

------- x x x -------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

A kisvirág, aki világot akart látni (Tábori levelek #6)

Táborozó gyermekemnek kellett előzetesen levelet írnom úgy, hogy nem kerülhetett bele a "hiányzol" és hasonló könnyt fakasztó szavak, gondolatok, és egy kis oldalból állhatott. Mivel esténként olvasták fel nekik a leveleket, ezért én küldtem neki egy nagyon rövid esti mesét. :)

Kedves ...!

Elérkezett a harmadik este, már olyan sok izgalmas kalandba lehetett részed a táborban, hogy talán több nap is lesz, mire mindet elmeséled. Milyen jó nekünk embereknek, hogy utazhatunk és világot láthatunk, új városokat, helyeket ismerhetünk meg. Nem is gondolnád, de tegnap este, mikor kiültem az erkélyre, egy kis szöcske ciripelt az udvarunkban, nagyon érdekes történetet mesélt el. 

Múlt hét pénteken a pataknál zenélt a vadvirágoknak, és vidám fecsegésüket hallgatta, mikor arra lett figyelmes, hogy az egyik kisvirág nem vesz részt a beszélgetésben, csak szomorúan sóhajtozik. Pedig nagyon szép virág volt, sok apró fehér szirommal, mintha több kis pici fehér virágból álló csokor lenne.

Felugrott a levelére és megszólította: „Miért keseregsz szép kis virág, miért sóhajtozol oly nagyon?”

A kis virágnak jól esett, hogy a szöcske szóba állt vele és a bajáról kérdezte: „Azért fáj az én szívem, mert a dalodról eszembe jutott, hogy én sosem láthatok világot, én itt élek, a patak partján, a pipacsok, búzavirágok, gólyahírek és tölcsérvirágok között, minden nap ugyanazt látom, és innen egy tapodtat sem mozdulhatok.”

A szöcske nagyon megsajnálta a kisvirágot, ezért aznap éjjel a levelén aludt. Másnap kiskutyák lihegésére és emberi szavakra ébredt. Izgatott lábdobogás remegtette meg a kisvirág levelét és szirmait. Valaki virágot gyűjtött, pipacsot, búzavirágot, gólyahírt, búzafüvet… És egyszer csak egy lila sapkás kislány állt meg a fehér virág mellett a töltésen, és szépen, finoman letépte, hogy a csokrába helyezze. A kis virág még sosem volt olyan boldog, csak mosolygott és mosolygott, a szárát nyújtogatta, világot látott. Figyelte a vidám, barna hajú, kék szemű kislányt és próbálta kitalálni hová mennek. A szöcske pedig, aki utolsó pillanatban ugrott le a virág leveléről, integetésképpen megemelte a kalapját a kisvirág felé, jó utat kívánt neki, és élete legjobb kalandját.

Csillagom, szerintem ez az a kisvirág, akit Te szedtél le szombaton a patak partján a csokrodba, ugye?!

Jó éjszakát! Puszilunk, Apa és Anya

picking-flowers-2432972_340.jpg

(Kép forrása: pixabay)

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

süti beállítások módosítása