Mesél Anya

Mesél Anya

Egy kis változás - Lili mese

2018. július 18. - MesélAnya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki ott élt a Kerek Erdő közepén egy takaros, kis házban, úgy hívták, hogy Lili. Anyukája szerint neki volt a leghuncutabb szeme a világon, őzikebarna szemeit hosszú sűrű szempillák keretezték, szája mindig mosolygásra nyílt, sötétbarna, hullámos haja pedig dúsan omlott le a vállán és a hátán, amikor anyukája reggelente kifésülte.

Lilinek nagyon nagy fantáziája volt, bármit el tudott képzelni, és a természet megelevenedett körülötte. A fűszálak kígyókká változtak, a fák katonákká, a felhők vattaként lehulltak az égből, a virágok gyémánttá változtak, a bokorból oroszlán lett, és a legjobb barátja, akivel sok-sok kalandot éltek át.

Lilinek ennek ellenére kevés barátja volt, mondhatjuk úgy is, hogy egy sem. Pedig próbált játékot kezdeményezni a szomszédban lakó két testvérrel, Petivel és Kingával is, sőt a másik telken lakó ikrekkel is össze-összefutott a közeli tónál, de ők sem keresték a társaságát. Az iskolában sem voltak barátai, mellé nem nagyon ült senki, és a szünetekben sem beszélgettek vele. Lili eleinte nem is foglalkozott ezekkel a dolgokkal, nem érdekelte, de egy idő mégis zavarni kezdte a folyamatos elutasítás. Annyira, hogy egyik nap vacsora után elsírta magát, és elpanaszolta anyukájának fájdalmát. Anyukája rögtön odalépett hozzá és a karjába vette, megbabusgatta, és megnyugtatta, tanácsokat is mondott Lilinek, de Lili már nem hallotta, mert mély álomba zuhant. Anyukája az ágyba fektette, és betakargatta.

Éjjel különös álma volt Lilinek, egy csodaszép tündér látogatta meg, kék ezüstös fényű ruhában volt, a szárnyai halványrózsaszínben csillogtak, az arca kedves volt és bátorító.

„Hallottam, mit meséltél édesanyádnak Lili, ezért eljöttem, hogy meglátogassalak.” – kezdte a tündér. Lili nagy szemekkel figyelte. „Az a bánatod, hogy senki nem barátkozik veled?”

Igen.” – válaszolta megszeppenve Lili.

„És gondolkoztál már azon, hogy miért lehet ez?” – kérdezte kedvesen a tündér.

Lili fészkelődni kezdett az ágyában: „Nem tudom” – felelte.

A tündér hosszasan nézegette Lilit, elidőzve az arcán, a haján, a kezein, majd újra Lili szemébe nézett: „Nem is sejted, hogy miért viselkednek így a gyerekek?”

Nem” – válaszolta Lili és kezdte elveszíteni a türelmét, ezért még durcásan hozzátette – „de nagyon buták.”

A tündér elkomolyodott. „Segítek Neked Lili. Bár másokat butának nevezni nem szép dolog. De látom, hogy a szíved nyitott és őszinte, mindenkivel kedves vagy, mindenkinek szívesen segítesz.” – felemelte ezüstösen csillogó varázspálcáját, és amíg egy kört írt le Lili feje felett, a pálcából csillámporok hullottak a kislány fejére. „Holnap a tónál megleled a válaszaidat” – mondta a tündér, majd hirtelen eltűnt.

A nap első sugaraira Lili nagyon kipihenten kelt, már alig emlékezett az álomra, mire a reggelivel végzett már csak arra gondolt, hogy ma merre fog kalandozni, és rögtön engedélyt kért anyukájától, hogy sétálhasson egyet. Anyukája puszit nyomott a homlokára és egy kendőt kötött a fejére, mielőtt Lili kiszaladt volna a kapun. Persze a kendő pár perc után már rég zászló volt és Lili hajóskapitány, aki kalózokkal küzd meg. Erről aztán eszébe jutott a közeli tó, és rögtön abba az irányba szaladt.

Mikor közeledett a tóhoz, különös érzés kerítette hatalmába, de végül elhessegette, és leszökdelt egészen a partig. Leguggolt a tó partján, és elkezdte vizsgálgatni az ebihalakat és a köveket. Aztán egyszer csak, ahogy a vízbe bámult, meglátott egy arcot, először azt hitte az övé, de hamar rájött, hogy a rövid bozontos haj bizony egy idegen fiúé. Annyira megijedt, hogy majdnem belepottyant a vízbe.

Jaajjjjj!” – kiáltotta.

 „Ne haragudj!” – szólt a fiú – „Nem akartalak megijeszteni. Karesz vagyok. Nemrég költöztünk ide.”

Szia Karesz!” – mosolygott rá Lili – „Majdnem beleestem a vízbe!”

Lili és Karesz sétálni kezdtek a tó körül és beszélgetésbe elegyedtek, a fiú nagyon izgalmas történeteket mesélt arról, hogy eddig merre járt a világban a szüleivel, Lili alig győzte követni. Mivel elfáradtak, közben leültek a pázsitos réten, és Lilinek erről eszébe jutott az egyik kitalált kalandja, de alig kezdett bele a mesébe, Karesz megállította.

Ne haragudj Lili, de Te mostál ma már fogat? Így nem tudlak végighallgatni, pedig nagyon érdekel a történeted.”

Lili elpirult, tényleg nem mosott ma reggel fogat, sőt, este is elfelejtette. Ha őszinte akart lenni magához, sokszor el-el felejtette a fogmosást, főleg reggel, amikor iskolába sietett, és anyukája nem tudta őt ellenőrizni. Megígérte Karesznak, hogy hazamegy, és megmossa a fogát, de holnap délután találkozzanak ugyanitt a tónál iskola után. Karesz szívesen beleegyezett.

Aznap este és másnap reggel Lilit nem kellett kérni, hogy mossa meg a fogát étkezés után. És Lili alighogy hazaért az iskolából, megcsinálta a leckéjét, majd szaladt is a tó partra, ahol Karesz már várta.

Újra sétára indultak, és ott folytatták a beszélgetést, ahol vasárnap abbahagyták. Miközben Karesz éppen egy távoli vidékről mesélt, leültek a virágok közé, de a fiú hirtelen félbehagyta a történetét.

Lili, most, hogy leültünk, már nem fúj a szél, és nem érzem a virágok illatát. Olyan, mintha Te nem fürödtél volna….”

Karesz nem bántóan mondta ezt, mégis olyan áthatóan nézett Lilire, hogy Lili elpirult. Tényleg nem fürdött, fölösleges időpazarlásnak érezte a fürdést, és ha lehetett, akkor mindig megpróbált kibújni alóla.

Megígérte Karesznak, hogy holnap ő is olyan illatos lesz, mint a virágok, Karesz pedig megígérte neki, hogy másnap a tó partján várja megint.

Lili ezentúl mindig megmosta a fogát, az arcát és egyik este sem felejtett el megfürödni. Anyukája nagyon örült a változásnak, és meg is említette neki, de Lili mintha nem is figyelt volna rá.

A kislány ezt a délutánt is Karesszel töltötte, vadászosat játszottak a közeli pataknál. A játék végén kimerülten rogytak le a földre.

Tiszta saras lettem” – nevetett Karesz – „olyan vagyok, mint egy vaddisznó!”

Lili vele nevetett: „Én is!” – helyeselt.

Még jó, hogy mi meg tudunk fürödni és át tudunk öltözni, és nem kell mindennap ugyanabban a bundában, vagyis ruhában járnunk!” – hálálkodott az ég felé Karesz.

Lili végignézett a ruháján, ami elég piszkos volt, nem csak az aznapi sár tapadt rá, hanem már jó pár nap homokja vésett bele nyomokat. Bár anyukája mindig kéri, hogy dobja a koszos ruhát a szennyesbe, ritkán szokott a kérésnek eleget tenni, egyszerűbb reggel a tegnap földre dobott ruhába belebújni, mit újat keresgélni a szekrényben.

Aznap este Lili már a szennyesbe dobta az esti fürdésnél levetett ruháját, és ezentúl minden reggel friss ruhát vett fel.

Lili másnap az iskolába menet összetalálkozott Petivel és Kingával, a szomszédban lakó testvérpárral, akik ma nem húzódtak el tőle, sőt annyira jót beszélgettek, hogy majdnem lekésték az első órát. Szünetben is találkoztak és folytatták a nevetgélést.

Matek órán Lili mellé ült egy vörös hajú kislány, mert otthon hagyta a könyvét és a ceruzáját. Lili kölcsönadta neki az övét, mert neki mindig kettő volt a tolltartójában. Virág, a vörös hajú kislány nagyon hálás volt ezért, és meghívta Lilit, hogy ebédeljen velük az ebédszünetben. Lili aznap barátokat szerzett. Már nem érezte többé magát magányosnak az iskolában.

Egyik nap Lili éppen Karesszel beszélgetett és málnát falatoztak a réten, amikor Karesz megemlítette a szüreti bált, hogy milyen szívesen elmenne rá, de egyedül nincsen kedve. Lili mindig is vágyott rá, hogy elmenjen egy ilyen bálba.

Én szívesen elmegyek veled!” – sikkantotta Lili.

Tényleg?” – kérdezte Karesz – „De szerintem ott mindenki mindenféle kontyba csavarja a haját, és Te inkább csak így össze-vissza hordod.

Lilinek eszébe jutott, anyukája hányszor szólt már rá, hogy a szemébe lóg a haja, alig fésülte meg a haját, a következő pillanatban már szerte szét szállt, és ő utána már soha nem foglalkozott vele.

Ó, ez nem gond” – nyugtatta meg a fiút Lili – „Virág anyukája fodrász, majd megkérem, hogy segítsen nekem.”

Lili másnap lelkesen mesélte Virágnak a szüreti bált, és Virágot annyira felvillanyozta az ötlet, hogy már az iskolában megfésülte Lili haját, és mutatott neki egy technikát, amivel saját maga is be tudja fonni, segítség nélkül. Ezentúl Lili nemcsak arra figyelt oda, hogy megmossa a fogát, az arcát, megfürödjön, és tiszta ruhát vegyen, hanem a haját is szépen megfésülte, és sosem hagyta, hogy rendetlenül lógjon.

A szüreti bálra nemcsak Karesz és Lili, hanem Virág is eljött Petivel, és még sok osztálytársuk csatlakozott hozzájuk. Lili sosem érezte ilyen jól magát. Kék ruhában volt, amelynek derekát rózsaszín selyemszalaggal kötötte át. A sok tánc után kicsit kiszaladt a kertbe friss levegőt szippantani, és ekkor varázslat történt, a tündér jelent meg előtte. Lili mosolyogva köszöntötte.

Szervusz Lili!” – szállt közelebb hozzá a tündér – „Nagyon szép a ruhád!

Köszönöm!” – pironkodott Lili.

Nahát, mintha kicseréltek volna!” – ámult a tündér.

Igen! Sok mindenen változtattam!” – ismerte el Lili – „És lettek barátaim!”

„Látod, Lili, néha csak az kell, hogy Te változtass és a környezeted is megváltozik!” – szólt elismerően a tündér, és varázspálcájával Lili orrára hintett egy kis varázsport, hogy megcsiklandozza, majd eltűnt.

Lili száján apró mosollyal ment vissza a tánctérre, ahol a barátai már várták.

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

  1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.
  2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.
  3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.
  4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és

 

A bejegyzés trackback címe:

https://meselanya.blog.hu/api/trackback/id/tr414119979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása