Túl sok a nem-nem-nem, és lehet, hogy én vagyok ma túl fáradt hozzá, de érzem, hogy kezdem elveszíteni a türelmem. Aztán hirtelen eszembe jut valami. „Meséltem már Akaratos Szilvi történetét?” - kérdezem tőle. Imádja a meséket, persze, hogy rögtön felkapja a fejét: „Nem, nem mesélted.” Kicsit…

Apa: Kicsim, kérlek, ülj le rendesen, míg eszel! - látszik, hogy kezd elfogyni a türelme Kicsi: 1 másodpercig nyugodtan marad, aztán megint oldalra csúszik a popsija, és a lába már félig lelóg. Tudom, hogy mindjárt feláll és eszébe jut valami, amit ebéd közben meg akar mutatni. Én: Meséltem már…

Neeeeeem. Nem akarok fürödni menni!!!!! - hisztizik a kisebbik Elgondolkodva ránézek: Biztosan? Pedig ma Mesefürdés lenne. Mesefürdés? - néz rám nagy érdeklődő szemekkel. Igen, mesefürdés. Gyere, induljunk a fürdőbe, és elmondom milyen az. (Még áll, nem adja meg magát, de már indulna, látom…