Mesél Anya

Mesél Anya

Miáu és Lili találkozása

2018. április 17. - MesélAnya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány szép kék szemekkel és szőke hajjal. A kerek erdő közepén élt egy csinos kis házikóban a szüleivel. Édesanyja és édesapja nagy nagy szeretettel vette őt körül, boldogan teltek a mindennapjai.

Egy napfényes reggelen azonban arra ébredt, hogy hiányzik neki valami. De annyira, hogy a szíve is belesajdult.

Kiszaladt az édesanyjához, aki éppen a konyhában állt a tűzhely előtt, belecsimpaszkodott a kötényébe és úgy ugrált körülette: „Édesanya, édesanya, nagyon hiányzik valami!”

„A kismackód?” – kérdezte az anyukája – „Ott ül a kisszékeden.” – mutatott a kislány faszékecskéjére, amelyen tényleg ott árválkodott a fehér kis plüssmackó.

A kislány arra nézett és hevesen megrázta a fejét: „Nem!”

„Talán a babád? Ott hagytad tegnap a kanapén.”

A kislány újra megrázta a fejét. Anyukájával tűvé tették az egész lakást, míg végül minden játéka az ágyán sorakozott, és anyukájának is elfogyott a türelme, visszatért a tűzhelyhez és újra főzni kezdett.

A kislány kiment a házból a kertbe, majd a kertből a ház előtti tisztásra. Megvizsgált minden virágot, minden fát, amit ismert, de egyik sem hiányzott. Szomorúan ült le egy fa tövébe és miközben azon gondolkozott, mi hiányozhat neki, észrevette, hogy vele szemben a bokor mögött egy kis farkinca kandikál ki. Csendesen ült, meg sem moccant, hogy el ne riassza a gazdáját. Sikerrel járt, egyszer csak kibújt a bokor mögül egy szürke-fehér foltos kiscica, és a kislány felé araszolt. Végül leült vele szemben egy méterre és így szólt:

„Miért búsulsz annyira?”

„Valami hiányzik, de nem tudok rájönni, hogy mi.” – válaszolt a kis cicának a kislány.

„Semmi nem jut eszedbe?” – kérdezett vissza a macska.

„Semmi!”

A cica még nézte egy kis ideig, elgondolkodva, majd megvonta a vállát és így szólt: „Gyere, addig is játszunk, hátha eszedbe jut közben. Engem Miáunak hívnak, és téged?”

„Lili” – mutatkozott be a kislány.  Majd fergeteges játékba kezdtek, azt játszották, hogy kalandorok, átkeltek krokodiloktól hemzsegő folyón, megmásztak egy szeles hegyet, átjutottak egy sötét labirintuson, és végül megtalálták a drágaköveket és rubintokat rejtő kincsesládát.

„Most muszáj indulnom, az anyukám és a testvéreim már várnak vacsorára!” – szólt a cica és miután elköszönt, el is szaladt.

A kislány is hazament, megvacsorázott a szüleivel, szép álmai voltak, de másnap megint ugyanazzal a hiányérzettel kelt. Újra kiment a tisztásra, és aznap is találkozott a cicával, aki látta rajta, hogy milyen szomorú: „Még mindig nem jutott eszedbe, mi hiányzik?”

„Nem” – felelte lehangoltan a kislány, de a cica megint felajánlotta, hogy játszanak addig, amíg rá nem jön, mi hiányzik neki. Kalózok voltak, és tengereket szeltek át, szörnyeket győztek le. Következő nap bújócskáztak, aztán meg versenyeztek, és így ment ez nap nap után, a cica a nap végén mindig elbúcsúzott a kislánytól, hogy hazasiessen az anyukájához és a testvéreihez, a kislány pedig a hiányérzettel a szívében a kis házikó felé vette útját.

Egyik nap azonban a cica nem bújt elő a bokor mögül. A kislány hiába várta a fa tövében, nem jött el. Másnap sem, és harmadnap sem.

A kislány következő nap is kiment a tisztásra, bár már nem is reménykedett abban, hogy a cica megjelenik. Leült a fatövébe, az út közben összegyűjtött virágokat az ölébe ejtette, és koszorút font belőle. Éppen azon volt, hogy hazainduljon, amikor a cica kiugrott a bokor mögül, puha léptekkel odaszaladt hozzá és megnyalta a kezét.

„Hol voltál?” – kérte számon a kislány. A cica meglepődve nézett rá: „Mondtam neked, hogy vannak testvéreim. A legkisebb testvérem megbetegedett, én ápoltam, mesét olvastam neki, játszottam vele, hogy ágyban maradjon és hamarabb felgyógyuljon.”

A kislány elgondolkodva simogatta a cica selymes szőrét, nézte, ahogy megcsillan a fény a bundáján, és egyszeriben eszébe jutott. „Tudom már! Tudom, mi hiányzik olyan nagyon!”

A cica elismerően bólintott: „Tudtam, hogy rá fogsz jönni!”

A kislány utoljára még egyszer megsimogatta a macskát, elköszönt tőle, és hazarohant az anyukájához: „Anyukám! Anyukám! Rájöttem, hogy mi hiányzik olyan nagyon!”

Anyukája kedvesen nézett le az izgatottságtól kipirult kislányra: „Mi hiányzik?”

„Egy kistestvér!” – követelte hevesen.

Anyukája felnevetett és megsimogatta aranyszőke haját: „Ezen bizony segíthetünk.” – és növekvő pocakjára mutatott – „Hamarosan kistestvéred születik!”

A kislány majd kiugrott a bőréből örömében, megölelte anyukája hasát és össze-visszapuszilgatta. Minden egyes nap mesélt neki, és anyukája hasához duruzsolt, miközben figyelte a pocakon belüli mozgolódást. Közben sűrűn kijárt a tisztásra is a kiscicával játszani, és mikor nem tudott eljönni a kiscica, már tudta, hogy dolga van, vagy a testvéreire vigyáz.

Mikor megszületett a kistestvére, ő volt a legboldogabb, és alig várta, hogy végre együtt játszhassanak. Persze ez az idő is hamar eljött, de ez már egy másik történet....

child-489685_960_720.jpg

Kép forrása: pixabay

-------------------------------------------- x x x --------------------------------------------

Szerzői jognyilatkozat

A Mesél Anya blog üzemeltetője a weboldal bármely részének másolásával, terjesztésével, a benne megjelent adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jogot fenntart.
A meselanya.blog.hu weboldalon megjelent minden szerzői mű (videó, kép-fotó, hang, táblázat, grafika, cikk és szöveges tartalom) szerzői jogi védelem alatt állnak, azoknak - a személyes használatot meghaladó mértékű - bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző kifejezett erre vonatkozó írásos engedélyével tehető hozzáférhetővé, illetve másolható a nyilvánosság számára a sajtóban. Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 36.§ (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül. 

1. Nem kell engedély az idézéshez. Az idézésnek azonban meg kell felelnie a vonatkozó törvények paragrafusainak. Idézés esetében – forrás megjelöléssel – kérünk rámutatni (link elhelyezése) a portál megfelelő oldalára.

2. A tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a weboldal egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, de a tartalmi és formai alkotórészei közlési engedély esetén sem változtathatók meg és nem használhatók fel a honlap tartalmától eltérő célra.

3. Tilos a honlap tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni.

4. Tilos a honlap tartalmát kereskedelmi célra felhasználni, vagy azt kereskedelmi céllal terjeszteni.

Felhívjuk a figyelmét, hogy a fentiekben részletezett feltételeitől eltérően és/vagy azokat sértően használt szerzői jogok, polgárjogi és büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. 

A bejegyzés trackback címe:

https://meselanya.blog.hu/api/trackback/id/tr7813841596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása